2012. április 21. (szombat)

Reggel 7 órakor levittek a szülőszobára, ahol a pálcikákat lecserélték egy felfújható ballonra, majd rákötöttek az oxitocin-infúzióra, amivel a szülést indítják meg.

Az itt töltött 13 óra minden perce pokol volt, és nem csupán a fizikai fájdalom miatt, hanem azért, mert nem akartalak elveszíteni… Ha Apa nem lett volna ott velem, nem is tudom, hogyan bírtam volna ki.

Este 8 óra 20 perckor megindult a szülés és hamarosan kibújtál…. Végleg elveszítettünk…

Nyugodj békében és kérlek, bocsáss meg!

2012. április 20. (péntek)

Ma visszamentünk Pécsre a genetikai tanácsadóba és befeküdtem a kórházba. Este felhelyezték a méhszájtágító pálcikákat és egy tablettát, amitől elalszol…

2012. április 19. (csütörtök)

Sajnos ma sem kaptunk jobb híreket. A pécsi diagnózis helytálló. A túlélési esélyed 5 éves korig 20-30%, de szinte biztos, hogy ezt gépekre kötve, kórházban kell leélned.

Kérlek, ne haragudj ránk, de ezt nem tehetjük meg sem Veled, sem magunkkal! Nem bírnám nézni, ahogy szenvedsz, és gyakorlatilag nem is „élnél”. Ahogy azt sem bírnám ki, ha végig kellene néznem, ahogy szép lassan meghalsz.

Talán megérezted, mi is fog történni Veled, mert ma este rúgtál először akkorát, hogy Apa is megérezze…

2012. április 18. (szerda)

Ma voltunk Pécsen, ahol megállapították, hogy nagyon beteg a szíved. Minden más rendben van Veled, így valószínűleg nem öröklődő problémáról van szó. Sajnos ez a Te szempontodból nem változtat semmin. Azt mondták, hogy csak műtétsorozatokkal lehetne Téged életben tartani, de akkor is csupán a szívátültetés jelentene hosszú távú megoldást. Arra kértek minket, hogy gondoljuk át, szeretnénk-e megtartani Téged.

A biztonság kedvéért holnapra kértek egy időpontot Budapestre, az ország legjobb szívultrahang-specialistájához.

Egy világ dőlt össze bennünk. Értetlenül és lesújtva állunk a dolog előtt. Nem értjük miért és, hogy miért mi? Annyira vigyáztam az egészségemre, nem dohányzom, nem kávézom, nem iszom, szedtem a vitaminokat, lemondtam az egészségtelen ételekről…. Akkor miért? Erre azonban az orvosoktól azt a választ kaptuk, hogy szerencsétlen véletlen, és a konkrét okát nem tudják, néha előfordul… 1000 magzatból mindössze 8-nál alakul ki szívfejlődési rendellenesség. Arra, hogy kamrai sövényhiány alakuljon ki, mindössze 0,0024 % az esély. de ebbe beletartoznak az apró hiányok, lukak is.

Az a legrosszabb az egészben, hogy ezt leszámítva egy egészséges és rendkívül életerős baba vagy! Már egy hete egyértelműen érzem, hogy mocorogsz. Ha valami nem tetszik, szó szerint nekifeszülsz a hasfalamnak és tudatod, hogy ez így Neked nem jó…

...de ez csak addig lesz így, amíg ki nem bújsz és nem kezdesz el lélegezni, mert abban a pillanatban a pici szívedben összekeveredik a oxigéndús és a használt vér, és összeomlik a keringésed…

Tegnap óta nagyon sokat gondolkodtunk, hogy hogyan tovább. A mai nap híreire persze nem lehet felkészülni… Azt várjuk a holnaptól, hogy majd megállapítják, nem is olyan nagy a baj… De azt hiszem a szívünk mélyén Apa és én is tudjuk, nincs ilyen szerencsénk.

2012. április 17. (kedd)

Ma voltunk a választott orvosomnál, Varga doktor úrnál ultrahangos vizsgálaton. Most már biztos, hogy fiú leszel, aminek nagyon örülünk. Szóval: üdvözlünk Bognár Szabolcs!

  

Viszont úgy néz ki, nincs minden rendben a szíveddel, így a doktor elküldött minket Pécsre egy gyermekkardiológushoz. Apával nem vagyunk túl nyugodtak, de megpróbálunk pozitívan hozzáállni a dologhoz.

2012. április 15. (vasárnap)

A hét viszonylag eseménytelenül telt. Megjött az AFP-vizsgálat eredménye, ami teljesen jó értéket mutatott, így nem kell Pécsre mennünk genetikai vizsgálatra. 

Ja! Majdnem elfelejtettem: a héten kaptál egy babahordozót is!

Súly: 65,2 

 Nem mondom, hogy örülök ennek a hirtelen hízás-hullámnak, de azzal nyugtatom magam, hogy ez csupán a magzatvíz és a te súlyod. Amit nem is nagyon csodálnék, mert az utóbbi két hétben szinte napról-napra láthatóan nő a hasam. Hamarosan gurulunk, mint egy dinnye… :)