Ma éppen egy hónapja, hogy utadra engedtünk Téged.
Nem múlik el úgy perc, hogy ne jutnál eszembe. Nagyon hiányzol!
Sokszor gondolok arra, hogy mi lett volna, ha másképp alakulnak a dolgok, vagy ha másképpen döntünk. Nem bántam meg, mert tudom, a Te érdekedben határoztunk így, de nem tudom kiűzni a bűntudatot a fejemből, hiszen csak nekünk kellett kimondani: Menned kell!
Ne haragudj, de most képtelen vagyok többet írni!
Bárhol is jársz most, kérlek bocsáss meg nekünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése